|
3.-ik fejezet
A.E 2009.07.27. 11:50
A történet új fordulata:)
3. fejezet
Ősök ajándéka.
Mikor a lány felébredt párnák közt találta magát. Meglepetten nézett körül egy seb volt az oldalán bekötözve. A szoba, amelyben feküdt keleties hatású volt, de nagyon otthonosnak hatott számára. Hosszú zöld függönyök keretezték az ablakokat melyeken kis cserepes virágok csücsültek. Világos fa bútorok helyezkedtek el körülötte mind valami kis zöld mintával. A sarokba nézett ahol egy hintaszéken egy macska nézett vele farkasszemet. A cica szürke és öreg volt, de mikor meglátta hatalmasat ugrott az ágyára.
- Úgy tudom a kedvenced a zöld. –mosolyodott el a macska mire Rebecca hatalmasat visított. – Hallgass már ebadta kölyke! Ezért nincs saját gyerekem! – De a lány csak ordított teljesen frászt kapott az élménytől, amíg a macska kupán nem csapta egy zoknival.
-AZT MONDTAM HALLGASS!!! –fújtatott rá, majd mikor látta, hogy lenyugodott ő is szépen visszaült.
- Ha szabad megkérdeznem – lihegett a lány. – mégis mi vagy te?!
- Talán inkább KI. Nehéz lesz elmagyaráznom, ahogy látom.
- Nekem is az, az érzésem. –nézett még mindig elképedve.
- A nevem Yun és a keresztanyád vagyok.
- Mi.. Micsodám?
- Keresztanyád. Édesanyád jó barátnőm volt. Ismertem a szüleidet. De majd erre visszatérünk. Nálam fogsz lakni egy jó darabig, küldtem is pár hónapja egy levelet nagyapádnak, nem kell miatta aggódnod.
- De mégis miért? Még mindig nem értem ezt az egészet! Mit keresek én itt?!
- Jaj, te lány, jól figyelj rám, mert amit most mondok első hallásra nagyon hihetetlen lesz számodra. A föld egykor két világra volt osztva. Az emberi világ és egyik másik amelyet Quillra-nak hívunk. Quillra a mi szülőhazánk, a tiéd is és az enyém is. Meséitekben szereplő összes fantázia lény létezik. Tündérek, démonok, angyalok és mindenféle szörnyek. Quillra az otthonuk.. Az a férfi, aki rád és a barátodra szegezte a fegyverét, az is egy a sok közül. Démon és Sephyrs-nek hívják. Kegyetlen, aki végezni akar az emberiséggel és legfőképp veled!
- Velem? Mit ártottam én neki?
- Még semmit, de majd fogsz. Az anyád, Lyllea mint mondtam Barátném volt. Emberként került a Quillrába mivel felfedezték, hogy varázserejű tárgyakat tud készíteni. Angyallá avatták és mindenki tisztelte őt. Csak egy valaki nem, Sephrys. Rókadémon volt, akinek elpusztították a családját az emberek, borzasztóan gyűlölte őket. Vezetőinket a TANÁCS-nak hívjuk összefoglaló néven. Ő is beletartozott, mint a Tűz bölcse. Minden tanácstag egy elemet képvisel. El akarta küldeni édesanyádat, de mindenki más kiállt mellette és épp ellenkezőleg, őt is meghívták a tanácsba, mint a fény képviselőjét. Sephrys mindent elkövetett, hogy elküldje, végül ő távozott. Megfogatta, hogy végez édesanyáddal és azokkal, akik védelmezik őt. Kiderült, hogy Quillra angyalai, néhány démon, tündék mellette állnak és az emberiség mellett. Sephrys mérgében toborozni kezdett és a legtöbb démont, nagyurat maga mellé állította. Háború dúlt sokáig. Lyllea-át pedig menekítették. A parancsnok, aki kísérte őt Myos-nak hívták. Macska démon volt, alakváltó, remek stratéga. – itt Yun elmosolyodott. – És a majdani édesapád. További 5 évig dúlt még a háború, amikor Sephrys megtalálta a búvóhelyüket. Nem volt menekvés, a szüleid odavesztek, én pedig elhoztalak az emberek világába nagyapádhoz, hogy ne tudhassa senki, mi történt veled. – A lány ledöbbent a hallottakon, végül is mindent megmagyarázna, hogy miért titkolózott nagyapja előtte. Sokáig kisem engedte otthonról, vagy ha ki is ment sietve szaladt utána és jól le is szidta. Majd eszébe jutott Kris és felkapta a fejét.
- Mi lett a barátommal? – A macska ekkor búsan lehajtotta a fejét.
- Sajnálom, Sephrys elvitte magával a testét. – Rebecca ökölbe szorította kezét és könnyezni kezdett.
- Nem tudom, hogy igaz-e amit mondtál erről a Quillráról de drágán megfizet, azért amit tett! –Majd lenyugodva folytatta. – Mostantól Iries vagyok.
***
A leány már 3 napja élt újdonsült keresztanyjánál, aki szépen elmesélt neki mindent a világról, a lényekről és hogy miért is fog mostantól nála lakni.
- Mivel Sephrys üldöz téged, nem árt, ha megtanulsz pár dolgot.
- Mi félét?
- Hogyan védd meg magad első sorban. Az elején én foglak tanítani. Előre mondom, nem leszek nyájas szívű, óvó néni! Elvárom, hogy kemény dolgozz és megcsináld azt, amit mondtam! Világos? – élesen nézett a lányra, hogy az majd belévacogott.
- Természetesen, de mégis miféle edzésről van szó? – Yun kinézett az ebédlő ablakán a kertbe. Június eleje volt már, egészen meleg. A kertben egyetlen egy fa állott, egy tölgy. Ugyanis a ház közvetlenül az erdő mellé épült éppen csak egy kicsi kerítés választotta szét az udvart a természettől.
- A házat fogod körül futni. A futás nagyon hasznos, strapabíróvá tesz, mellesleg a friss levegő sosem árt.
- A házat? –a lány kicsit elképedt, ugyanis az épület nem volt éppen kicsinek mondható.
- Igen, nincs apelláta! Máris kezdhetsz!
Így kezdődött el az edzés, ami elég egyhangúnak hatott néhány napig. Yun kivitte magával kis napozószékét és leült benne, Iries pedig csak futott a ház körül, közbe néha lerövidítve már csak a fa körül sétált.
- Egy, kettő kicsi lány! Én most bemegyek, lepihenek, de te fuss csak! Rajtad a két szemem! –intette majd becammogott komótosan a lány pedig csak bánatosan futott tovább. Miközben futott fura fütyörészésre lesz figyelmes. A fa lombjától jön a hang.
- Ki van ott? – De csak egy halk nevetés hallatszott a fáról. Iries lassan oda sétált és felnézett. A levelek közül két égkék szempár villogott rá. Majd már csak azt vette észre, hogy el van terülve a földön rajta pedig egy vigyorgó fiú fekszik.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
