|
4.-ik fejezet
A.E 2009.07.27. 11:53
Keishi színrelép!
Igaz ez picit rövidebb mint az előzöek.
4. fejezet
A farkas.
A néhány másodpercnyi elképedés után sikítani próbált mire a fiú megelőzte. Hosszan megcsókolta Iriest. Gyengéden megsimította az arcát majd az ajkához tette az ujját.
- Ne hangoskodj kicsi lány! – Az áldozat elképedve nézte támadóját és elvörösödött. – Ellopta az első csókom… ez nem igazság… - gondolta szomorúan magában.
- Ennyire sajnálod? Pedig szerencsés lány vagy, hogy csókomat élvezhetted! Még ha az első is volt.
- Mégis honnan tudod?!
- Van egy pár képesség a tarsolyomban. Mint például: jóképű vagyok, csábító, szerény… jaj és ki ne felejtsem. Olvasok a gondolatokban. – a lány teljesen letaglózott. Mégis mit képzel ez magáról? Ki ez a fiú? Mit akar tőle?
- Hmm… hagy válaszoljak kíváncsi gondolatmenetedre. – közben hosszú ujjait végig szántotta Iries hosszú vörösen csillogó haján. – A nevem Keishi. Barna farkas démon a tűzróka hordából, aminek a vezetője a mesterem Sephrys.
- Sephrys?
- Bizony. –helyeselt a lány ijedt arcvonására. – Ő küldött, hogy kémkedjek utánad.
- Te aztán remek kém lehetsz… elárulod itt magad.
- Úgyse tehetsz ellenem semmit. Minek bujkálnom? Mellesleg jól elszórakozhatok itt veled. – A lánynak elege lett ebből és elkezdett rugdalózni.
- Ne tehénkedj már rám te nagyra nőtt tacskó, amíg szépen mondom! – a kiabálásra Yun kiszaladt és megállt előttük.
- Menj innen és mond meg a gazdádnak, hogy én kezeskedek a lány épségéről! Ha még egyszer meglátlak, itt bundát csinálok belőled! – Keishi elmosolyodott.
- Köszönöm a vendéglátását mami. Te pedig… - nézett a lányra. – Túlontúl foglalkoztatsz engem ahhoz, hogy csak így hagyjalak. Még találkozunk. – elkezdett rohanni, de még az erdőből visszaszólt. – Köszönöm a csókot!
- Ne flörtölj idegenekkel. –nézett szigorúan a mester. – Gyere be. Holnapra halasztjuk az edzést.
- Én nem flörtöltem! – válaszolt mérgesen majd elkezdte törölni a száját.
***
Keishi mikor az erdőbe ért vigyorogva kiáltott vissza majd elmosolyodott. – Valahogy olyan kellemes társaság a kicsike.
- Csak el ne bízd magad. – A bokrok közül egy szőke hajú, erősen pink öltözékű lány jött elő.
- Chun… ne kémkedj utánam. – Fordult felé a fiú, akinek a nyakában hamarosan ott csimpaszkodott a hölgyemény.
- Sephrys küldött, hogy mi tart ilyen sokáig.
- Ne idegeskedjen, ezt mondd meg neki. Itt töltöm az éjszakámat és megfigyelem őket.
- Már el is küldesz? Még egy jóéjtpuszit sem kapok? Nem szép dolog így viselkedni egy mennyasszonnyal. – illegeti imádott férfija előtt magát, míg az magához nem húzta és rátapadt az ajkára.
- Na, menj! – ezzel elengedte majd miután elment a lány letáborozott az egyik fához. Álmában, mint mindig csak egy lánnyal álmodott. Egy hosszú fekete hajú lánnyal, aki igazán szerette őt. De az álom végén mindig elvesztette ezt a szeretett személyt és reggel büszkesége ellenére, mindig könnyekkel ébredt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
