|
5.-ik fejezet
A.E 2009.07.27. 11:55
5. fejezet
A betegség.
Iriesnek ezen túl erősebb edzést tartogatott Yun. Elkezdte tanítani fegyvert használni, amibe elmélettől gyakorlatig természetesen minden beletartozott. A lány egy botot kapott, ami fényesre volt csiszolva, feketére festve. Vastagabb végén lukak voltak, amiből tüskék álltak ki a megfelelő gomb nyomására. Iries nem túlságosan élvezte, ugyanis amennyiszer rontott el valamit, Yun felé irányította a botot és a tüskék megtámadták. Végül szinte minden edzés végére kék, zölden tért vissza hálószobájába. Beesett ágyára és végignyúlt rajta. Fáradtan felnézett az ablakba, ami rögtön az ágya felett helyezkedett el. A júniusi lágy szellő meglibbentette ablaka függönyét. Lehet a fáradtság eredményezte belőle, ahogy érzékei eltompultak és csak erre a szellőre tudott koncentrálni. De egy gyönyörű lágy dallamot lehetett kivenni belőle, majd mintha valaki kezét homlokára helyezte volna és halkan így szólt.
- Pihenj. Ma sokat dolgoztál. – Ezzel álomba szenderült.
Mikor felébredt már éjfél körül járhatott az idő. Megtörülte szemét és rájött, hogy még ma nem is evett egyáltalán semmit. Lement az emeletről egyenesen a konyhába és elkezdett keresgélni a hűtőben. Yun sose főzött szóval csak mirelitet lehetett inkább találni ám minden hétfőn jött hozzájuk bejárónő, aki szerencsére meleg étellel is ellátta őket. Most egy szendvicset dobott magának össze gyorsan. Éppen, hogy felnézett munkájából az ablakban egy állatalakot pillantott meg. Valami kutyaféle. Állapította meg magában és elmosolyodott. Mindig is szerette az állatokat és letört egy picit a szendvicsből és kiment az udvarra.
- Gyere ide kisöreg! – és felé nyújtotta az ennivalót. A homályból csak két villanó kék szem látszódott majd az állat közelebb lépett. Nem kutya volt, hanem egy farkas. Tépett bundájú barna farkas. Lassan oda sompolygott és elvette az ételt. Iries teljesen ledöbbent. Milyen szelíd! Félve felé tett egy lépést majd mikor látta, hogy az állat nem tesz semmit megsimogatta a fejét.
- Nem is vagy te olyan félelmetes ugye? – Mikor tüzetesebben megszemlélte, a pofáján egy kereszt alakú vágást talált. Ekkor hirtelen felismerés! A fiú, aki pár napja rá támadott a bal orcáján szintén egy ilyen vágást viselt. Barna haj keretezte hosszú arcát és kék szeme volt. Pont úgy akár ennek a farkasnak. Az akkor hirtelen ráugrott és csak pislognia kellett. Az állat helyett Keishi volt már csak ott.
- Örülök, hogy emlékszel még rám kislány!
- Mit akarsz tőlem? – felelte ijedten és tudta, most Yun nem segíthet rajta… alszik akár a mormota. Keishi elkomorodott és hirtelen felkapta és az erdőbe vitte magával.
- Azonnal tegyél le!!! – Keishi ebben a pillanatban ledobta és újra farkassá változott. Magában sajnálta, a lányt hogy ez kellett tennie. Iries ijedten nézett körbe majd éles fájdalom szúródott oldalába. Pont oda ahol a sebe volt… még mindig nem forrt be a helye. Sietősen odakapott és körül nézett. Egy férfi lépteit hallotta. Idegesen felpattant bár megtámolygott a fájdalomtól. Sephrys állt ott.
A férfi hideg mosollyal ajándékozta meg. Ahogy egyre közelebb ért jobban fájt a sebhelye.
- Üdvözöllek Iries. Úgy hallom az utóbbi időben csak így hívod magad. –végignézte és körbejárta a lányt. – Milyen különös, hogy egyik szülődre sem hasonlítasz. Milyen kár. – Mikor a háta mögé ért elkapta copfját és lendületesen meghúzta. Iries felsikított és elvágódott. Ijedten nézett a férfira és gyűlölettel. A harag elborította agyát és neki rontott. Minden erejével ütlegelte a férfit, aki csak mosolygott a felesleges cselekvésen.
- Mit csináltál Kris-sel?!! – Sephrys megragadta a csuklóját és a földre rántotta.
- Ostoba! A te ütéseid olyanok nekem, mint a nyári szellő. Kris miatt ne aggódj. Úgysem látod már többé!
Iries fejében visszhangzottak a szavak. Könnyeivel küszködve hunyorgott a férfira, aki hideg mosollyal végignézte. Sephrys ruhája egy karmazsin vörös hosszú testhez simuló kabátból és egy fekete passzos nadrágból állt.
Hosszú vékonyszálú haját néha meglibbentette a szél. Elegáns volt és megkövetelte magának a tiszteletet mind ellenségeitől, mind alattvalóitól.
- Tudd csak meg ifjú leányzó, hogy itt léted teljesen felesleges. Semmi démoni erő nem lakozik benned, de még anyád mágikus képességei sem. Amikor először találkoztunk a tisztásnál benned hagytam a nyomomat. – Ezzel a lány oldalára mutatott, amiből akkor hirtelen kiserkent a vér. Iries a fájdalomtól hátraesett. Keishi aki a háttérben volt eddig odébb állt. Ő nem tehetett semmit.
- A golyó, amit kaptál mérgezett. Bármit tehetek a testeddel. – ezzel újra a testére tartotta mutató ujját és elhúzta a levegőben. Iries erre egy fához vágódott. Az esést még ki is bírta, de hatalmas émelygés vette úrrá.
- Szeretném hozzátenni, hogy ez csak embereken érvényes. Becsaptak téged te lány, nem vagy hős. Nem vagy te senki, hogy szembeszállhatnál velem. Úgyhogy jobb, ha most rögtön végzek is veled. Így is sokat vártam. – újból felemelte kezét, de mielőtt megmozdíthatta volna Iries felkelt és megragadta a kezét. Oldalából folyt a vér és alig kapott levegőt. Valami eszelős kín vette át a testét. Nem az amit Sephrys zúdított rá. Nem. A lány szeme vörösen kezdett izzani még maga a démonlord és megdöbbent. Majd halványan elmosolyodott.
- Úgy tűnik, mégiscsak van benned valami. Igen... Életveszélyben kényszerű alakváltoztatás. A vérpánik.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
